Az elmúlt évek gazdasági botrányai és ipari katasztrófáinak okai között mind ott volt a humán tényező. Gondoljunk csak az Enron, Lehman Brothers, Fukushima, Csernobil, Costa Concordia esetére. Ezért fordult a kockázatmenedzsment figyelme a humán kockázatok irányában. Ami érthető is, hiszen a legkisebb cég vezetője is a saját üzleti eredményein érzi meg, ha egy munkatársa csal, hibázik az ügyfélnél, nem jön be dolgozni, elmegy a konkurenciához, vagy egyszerűen nyugdíjba megy. De ugyanez érvényes a humán erőforrás stratégiai és a középtávú kockázataira is, amelyeket ha nem kezelünk megfelelően, akkor azok egy idő után kockázati eseménybe fordulnak át.
Az elmúlt években számtalan egyedi, jellemzően humán kockázat menedzselésre született megoldás (fáradtság kockázat, csalási kockázat, kiégési kockázat stb.), azonban ezek csak akkor hatásosak, ha tudjuk, hogy ezzel van baj. De el kell jutni a diagnózisban addig, hogy mivel foglalkozzunk mélyebben. Ilyen eszköz azonban nagyon kevés van. A téma szerteágazósága miatt komplex a kérdés: „hogyan lehet azokat a szervezeti jelenségeket azonosítani, amelyek később humán kockázatot jelenhetnek?”, „milyen módszerekkel lehet kezelni az egyes specifikus humán kockázatokat?”.